2011. április 26., kedd

Tábor hegyén tábor :)

Áh, nagyon vicces, hogy bár Magyarországon a tábori csapatban szolgáltam, itt mintha jobban kijutott volna a mindenféle táborokból és tábori szervezésekből.
2 hét leforgása alatt 3 táborunk is volt. Elsőként a Grace keresztény általános iskola alsós tagozatát "pihentettük". Ez azért is különleges, mert ahogy a felsősök táborával is, velük is először bízták meg az Élet Szava csapatát, hogy szervezze és bonyolítsa le. (Már szólt az iskola vezetése, hogy jövőre is szeretnék a segítségünket kérni.) Nagyon élveztem személy szerint, bár rengeteg dologgal kellett foglalkoznunk a négy nap alatt... (Még hogy ártatlan angyalkák... :D

"Jónás a halban" jelenetünk :)

Úgy élvezem én a ... tábort! :D

Ebben a táborban már Kyle és John - amerikai gyakornokaink - is bőségesen kivették a részüket. (Nagyon élvezem őket, viccesek, nagyon amerikaik = spontánok és őrültek... :D, a szolgálatot is a lehető legkomolyabban veszik és szeretik a társas játékokat.)

Kyle és John egy jelenetben

A 2. táborunk a Konfliktusokról szólt. A tábor neve BattleZone (Harcvonal). Ez egy évente megrendezett Élet Szava esemény, amelyre már idén is több mint százan jelentkeztek, annak ellenére, hogy egy gyülekezetben aludtunk a földön és 1-1 zuhanyzó volt a lányokra és a fiúkra. :) Mindamellett, hogy nagy kaland volt, nagy hálaadás a sok döntés és odaszánás. Kérlek, imádkozz, hogy ezek a döntések egy életre szóljanak és a szürke hétköznapokban ne halványítsák el!

Konfliktus, konfliktus, konfliktus...

Egy konfliktusjáték: a csirke kézről kézre jár... :)


S.M.A.S.H. azaz "Diákok Istent szolgálva" missziós tábora volt a 3. A Johannesburgtól 3 órányira lévő Welkom városkába mentünk egy hétre, hogy egy helyi gyülekezet mellé állva evangelizáljunk. Házra házra jártunk, hívogattunk, hogy a gyülekezet udvarán délutánonként rendezett játékdömpingen még többen hallhassák a jó hírt. A cél többek között az is volt, hogy a gyülekezeti tagokat tanítsuk, bátorítsuk és felkészítsük a munka további részére. Nagyon különleges hét volt, sok-sok öleléssel, könnyel és tömegnyi
gyerekkel, fiatallal nap, mint nap.

Oh, és magyarul mondtam el a bizonyságtételemet, amit aztán szutura fordítottak egyből. :D Azok az arcok!!! "Milyen nyelven beszél?"

A S.M.A.S.H. csapatunk :)

A kis cukorborsómmal - mekkorákat kacagott! :D

Az egyik dálután "gyümölcsei" - avagy hogyan játszunk, ha egy szót sem értenek angolul... sem magyarul... :D

Hillbrow: gyülekezeti családom


Főleg így az időm lejárta felé közeledve írni róluk - nem túl egyszerű. Hiányozni fognak nagyon.
Ami magyar földön természetes volt, azért itt minden percben hálát adtam/adok.

Távol lenni családtól, barátoktól, akik évek óta ismernek... és belelépni egy új világba, ahol senki nem tudja, hogyan mentett meg Isten, milyen drága szüleim vannak, miért hagytam hátra Európát, mennyi szennyel harcolok a szívemben, hogy nagyon szeretem a csokit...

De ahogy beléptem a Hillbrow Független Baptista Gyülekezetbe, azonnal otthon
éreztem magam. Testvéreket és barátokat kaptam, gondoskodó kezeket és odafigyelő szemeket...
Annyi mindent, hogy már csak emiatt is szeretnék visszajönni, hogy végre adhassak én is...

Furcsa (volt) nagyon segítséget, vendégszeretet elfogadni - főleg misszionáriusként, amikor az ember azt gondolná, én csak adni jöttem. Isten nagyon sok elképzelésemet összetörte a misszióval kapcsolatban - többek között ezt is. De most már örömmel - túl sok gondolkodás nélkül - elfogadom a szeretetet, mert Tőle jön...

A pásztorom, Ruben May egy nagyszerű szolgája Istennek. Nemcsak azért, mert minden igehirdetése tele van erővel, alkalmazással és szeretettel, ami döntésre hív, hanem azért is, mert az egész családjával akkora példák a vendégszeretetben, az Isten útjának követésében, a nehézségekre való reagálásban... Nagyon hálás vagyok értük.

A listát folytathatnám megannyi emberrel, fiatallal, időssel, nővel, férfival, de olyan hosszú a lista, hogy attól tartok, mivel ők az én szívem csücskei, nehéz lenne az én szívemmel látni őket. De azt bizonyosan mondhatom, hogy nagyon szeretve vagyok. :)

Végül néhány pillanatkép:

Péntek esti ifi (játék)

Vasárnapi iskola: Pillangó, ha lehetnék (azaz megfújnám a trombitám... :)

Vasárnapi iskola: a lányaim :)