Egy jó pár 3 hónapos imakérésemet az új év kezdetén Isten megválaszolta (hm... nem is kellett olyan sokat várni):
- Megérkezett a nemzetközi jogosítványom! Nagyon izgatott vagyok miatta, mert 1. több lehetőségem van és 2. végre magabiztos(abb) vezetővé válhatok (mekkora ajándék!).
- Saját gyülekezetem van: a Hillbrow Független Baptista Gyülekezet a város szívében. Múlt vasárnap az egyik kissráccal átmentünk Istentisztelet előtt az utca másik oldalára az árusoktól mogyorót venni. Kérdezi tőlem: tudsz gyorsan futni? Hm... :D Hívtam gyülekezetbe az arusokat és ott helyben imádkoztam értük, mert Isten a rasztás hajúakat is szeretettel várja a házába. Remélem egyszer komolyan fogják venni!
- Még jó pár évvel ezelőtt suttogtam el Istennek, hogy ha jónak látja, akkor használjon emberek életében rendszeres szolgálat által is. Ez most duplán meghallgatott: az ifiben szolgálhatok péntekenként (és terelgethetem a lányokat :) és a vasárnapi iskola fiatal lurkóinak mutathatom be a Biblia gyönyörű igazságait az ő nyelvükön. Őszintén, olyan izgatott vagyok, hogy leírhatatlan... :)
- Az Élet Szavánál pedig amellett hogy az éveleji nagy klubanyagnyomtatás, -lyukasztás, -spirálozás és -csomagolás nagy hullámain kezdünk túllenni, 3 különböző tábor (3 egymást követő hét) szervezése áll előttünk (részemről a program). Most már egészen otthon érzem magam! :D
- Beindult a Tanítványképző Program (4 fiú): ebben nagyon szerves részem van!!! Hetente kétszer én főzöm a vacsorát! :D Az áram most már felment 100 tehénre. Ki ajánl többet? :D A másik új kedvencem, hogy a fiúkat heti rendszerességgel bevezethetem a dráma világába - új képességeket sajátíthatnak el, megtanulunk sok jelenetet és a Reménység egy új életre dráma velük teszi meg első lépéseit.
Mindezek mellett - és ezekkel együtt - a szociális életem is erősödik és egyre több emberrel ismerkedek meg és tartom a kapcsolatot.
Köszönöm, hogy továbbra is olyan sokan mellettem álltok és imádkoztok értem! Nagyon sokat jelent!!!
Ui.: bármennyire is hihetetlen - Johannesburgban idén nyáron nagyon sokat esik (tehát nem süt a nap).
2011. január 26., szerda
2011. január 4., kedd
NYÁRI TÁBOROK
(Már előre is bocsánat a magyar WOL Élet Szava tábori csapatától!!! :D)
Életem eddigi legjobb hetét töltöttem a WOL Dél-Afrika által szervezett nyári táborban. Nagyon sokat készültünk. Bár a gyerektábor csak 2 éjszaka/3 nap volt és az ifi is csak 5 napos, ugyanúgy meg kellett tervezni és persze csinálni a dekorációt, a napi programokat, beosztásokat, témához kapcsolódó játékokat... (Gyerektábor - szafari, ifi - Piki Tup=helyi szemétgyűjtő cég képe és az igazság nehéz időszakban)
Programos voltam, ami igazából megint csak a mindenest jelentette. :D Nagyon örültem neki, mert így mindenbe belekóstólhattam: részese voltam egy csomó csínytevésnek, úszni tanítottam, az odaszánási tábortűz után beszélgettem egy lánnyal, reggeli túrát vezettem csendességgel összekapcsolva, landoltam a medencében farmernadrágostul, Zizi, a zebra voltam 3 napig, ajtók nyitója voltam (azaz a szobaellenőrzés főkoordinátora ;), sok-sok játékot levezettem...
2 kedvenc momentumom:
- Egyik esti alkalom után gondoltam megkérem Miriamot, hogy hírdesse a Bartos Andris kolléga Magyarországon már lerágott csont poénját: "Vegyetek fel víz- és tűzálló ruhát az esti játékhoz!". Látnotok kellett volna azt a sok riadt arcot és aztán a kérdések tömkelegét: Az milyen ruha? Most tényleg a tűzzel fogunk játszani? ... :D :D :D
- Eredetileg minden reggel a különböző csapatoknak lett volna csendességtúra, de esett egész héten, kivéve péteken, amikor is én voltam beosztva. Ekkorra már önkéntessé tettük, de még így is egy jó kis csapat gyűlt össze. Az az egy - együtt töltött - óra sok szorosabb kapcsolatot adott, lehetőséget, hogy mai napig is figyelemmel kísérjek és részese legyek életeknek.
Szóval tényleg túlteng bennem a hála, hogy mennyi fiatalt elhozott Isten, mennyi személyes döntést hoztak Mellette és hogy engem is saját határaimon túl vezetett.
A készülődés (kartondoboz és festék mindenhol)
A kulcsnő
Az egyik szoba kreatív csoportképe
Upsz... a sócsomag jutott Kirstennek, hogy megedje
Csokis pelus :D
Egy kis klasszikus izommozgató
Lányokat dobáltok a medencébe??? Nesze nektek: tojás!!! :D
Egymásra csúszni jó!!!
További képek:
Gyerektábor 1. (200 kép)
Gyerektábor 2. (68)
Ifitábor 1. (68)
Ifitábor 2. (199)
Ifitábor 3. (125)
Ifitábor 4. (119)
Ifitábor 5. (28)
Életem eddigi legjobb hetét töltöttem a WOL Dél-Afrika által szervezett nyári táborban. Nagyon sokat készültünk. Bár a gyerektábor csak 2 éjszaka/3 nap volt és az ifi is csak 5 napos, ugyanúgy meg kellett tervezni és persze csinálni a dekorációt, a napi programokat, beosztásokat, témához kapcsolódó játékokat... (Gyerektábor - szafari, ifi - Piki Tup=helyi szemétgyűjtő cég képe és az igazság nehéz időszakban)
Programos voltam, ami igazából megint csak a mindenest jelentette. :D Nagyon örültem neki, mert így mindenbe belekóstólhattam: részese voltam egy csomó csínytevésnek, úszni tanítottam, az odaszánási tábortűz után beszélgettem egy lánnyal, reggeli túrát vezettem csendességgel összekapcsolva, landoltam a medencében farmernadrágostul, Zizi, a zebra voltam 3 napig, ajtók nyitója voltam (azaz a szobaellenőrzés főkoordinátora ;), sok-sok játékot levezettem...
2 kedvenc momentumom:
- Egyik esti alkalom után gondoltam megkérem Miriamot, hogy hírdesse a Bartos Andris kolléga Magyarországon már lerágott csont poénját: "Vegyetek fel víz- és tűzálló ruhát az esti játékhoz!". Látnotok kellett volna azt a sok riadt arcot és aztán a kérdések tömkelegét: Az milyen ruha? Most tényleg a tűzzel fogunk játszani? ... :D :D :D
- Eredetileg minden reggel a különböző csapatoknak lett volna csendességtúra, de esett egész héten, kivéve péteken, amikor is én voltam beosztva. Ekkorra már önkéntessé tettük, de még így is egy jó kis csapat gyűlt össze. Az az egy - együtt töltött - óra sok szorosabb kapcsolatot adott, lehetőséget, hogy mai napig is figyelemmel kísérjek és részese legyek életeknek.
Szóval tényleg túlteng bennem a hála, hogy mennyi fiatalt elhozott Isten, mennyi személyes döntést hoztak Mellette és hogy engem is saját határaimon túl vezetett.
Vidámodj velem a képeken:
A készülődés (kartondoboz és festék mindenhol)
A kulcsnő
Az egyik szoba kreatív csoportképe
Upsz... a sócsomag jutott Kirstennek, hogy megedje
Csokis pelus :D
Egy kis klasszikus izommozgató
Lányokat dobáltok a medencébe??? Nesze nektek: tojás!!! :D
Egymásra csúszni jó!!!További képek:
Gyerektábor 1. (200 kép)
Gyerektábor 2. (68)
Ifitábor 1. (68)
Ifitábor 2. (199)
Ifitábor 3. (125)
Ifitábor 4. (119)
Ifitábor 5. (28)
Emberek, akikért különösen hálát adok Istennek...
A Page család
"Hálát adok az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek." (Pál - Kol1:3-4)
Ugyanígy gondolok és imádkozom ezért a családért, amely jó magas mércét állított fel abban, ahogy főleg az embereket maguk köré gyűjtik és a lehető legtermészetesebb módon szeretik őket. Szinte mindent megosztanak másokkal, nincs különbség családi tulajdon és szolgálati eszköz között. Nem tökéletesek, mégis példás az életük, ahogy igyekeznek egyre hasonlatosabbak lenni Jézushoz.
Jessica Bowen
Mamma mia! Ki gondolta volna, hogy 3 hét tele lehet annyi nevetéssel, őszinteséggel, vidámsággal, sírással, késő esti órával, vizes ruhával, filmmel, chipszel és csokival, véletlenül magyarul megkezdett mondattal, festéssel, felhőfantáziával és persze utánzott magyar akcentussal... :D Isten olyan bőségesen ad, hogy túlcsordul az ember...
Jess a nyári táborok hivatalos, hivatásos fényképésze volt (lásd gyerektábor és ifitábor #1, #2, #3, #4 és #5). "Laza, mint egy marék zizi." - ahogy én mondanám. Nagyon hálás vagyok érte, ahogy Isten munkálkodott bennem rajta keresztül: lazított rajtam, felidézte bennem a festés örömét, megmutatta, hogyan maradhatok nő a szolgálatban is és egyszerűen barátok lettünk.
Reméljük és imádkozunk, hogy visszajöhessen még Dél-Afrikába, sőt magyar földön is találkozzunk! :)
Hillbrow
Ez egy városrész igazából Johannesburg szivében (A 70-es évek apartheid időszakában egyedül fehérek éltek itt, majd hamarosan különböző etnikumok otthonává vált. A fejlődés és fejlesztés hiánya miatt azonban a jobb módúak elhagyták a városrészt, így mára Afrika különböző országaiból jött feketék vették teljesen uralmuk alá.). Amit nem lehet semmennyi szóval, se képpel visszaadni: a város zenéje (mások szerint zaja), a kosz, rendetlenség mindenhol... és persze az arcok... Hát, a napi imalistámon van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)