Januári forgatag

Egy jó pár 3 hónapos imakérésemet az új év kezdetén Isten megválaszolta (hm... nem is kellett olyan sokat várni):

- Megérkezett a nemzetközi jogosítványom! Nagyon izgatott vagyok miatta, mert 1. több lehetőségem van és 2. végre magabiztos(abb) vezetővé válhatok (mekkora ajándék!).

- Saját gyülekezetem van: a Hillbrow Független Baptista Gyülekezet a város szívében. Múlt vasárnap az egyik kissráccal átmentünk Istentisztelet előtt az utca másik oldalára az árusoktól mogyorót venni. Kérdezi tőlem: tudsz gyorsan futni? Hm... :D Hívtam gyülekezetbe az arusokat és ott helyben imádkoztam értük, mert Isten a rasztás hajúakat is szeretettel várja a házába. Remélem egyszer komolyan fogják venni!

- Még jó pár évvel ezelőtt suttogtam el Istennek, hogy ha jónak látja, akkor használjon emberek életében rendszeres szolgálat által is. Ez most duplán meghallgatott: az ifiben szolgálhatok péntekenként (és terelgethetem a lányokat :) és a vasárnapi iskola fiatal lurkóinak mutathatom be a Biblia gyönyörű igazságait az ő nyelvükön. Őszintén, olyan izgatott vagyok, hogy leírhatatlan... :)

- Az Élet Szavánál pedig amellett hogy az éveleji nagy klubanyagnyomtatás, -lyukasztás, -spirálozás és -csomagolás nagy hullámain kezdünk túllenni, 3 különböző tábor (3 egymást követő hét) szervezése áll előttünk (részemről a program). Most már egészen otthon érzem magam! :D

- Beindult a Tanítványképző Program (4 fiú): ebben nagyon szerves részem van!!! Hetente kétszer én főzöm a vacsorát! :D Az áram most már felment 100 tehénre. Ki ajánl többet? :D A másik új kedvencem, hogy a fiúkat heti rendszerességgel bevezethetem a dráma világába - új képességeket sajátíthatnak el, megtanulunk sok jelenetet és a Reménység egy új életre dráma velük teszi meg első lépéseit.

Mindezek mellett - és ezekkel együtt - a szociális életem is erősödik és egyre több emberrel ismerkedek meg és tartom a kapcsolatot.

Köszönöm, hogy továbbra is olyan sokan mellettem álltok és imádkoztok értem! Nagyon sokat jelent!!!


Ui.: bármennyire is hihetetlen - Johannesburgban idén nyáron nagyon sokat esik (tehát nem süt a nap).

NYÁRI TÁBOROK

(Már előre is bocsánat a magyar WOL Élet Szava tábori csapatától!!! :D)

Életem eddigi legjobb hetét töltöttem a WOL Dél-Afrika által szervezett nyári táborban. Nagyon sokat készültünk. Bár a gyerektábor csak 2 éjszaka/3 nap volt és az ifi is csak 5 napos, ugyanúgy meg kellett tervezni és persze csinálni a dekorációt, a napi programokat, beosztásokat, témához kapcsolódó játékokat... (Gyerektábor - szafari, ifi - Piki Tup=helyi szemétgyűjtő cég képe és az igazság nehéz időszakban)

Programos voltam, ami igazából megint csak a mindenest jelentette. :D Nagyon örültem neki, mert így mindenbe belekóstólhattam: részese voltam egy csomó csínytevésnek, úszni tanítottam, az odaszánási tábortűz után beszélgettem egy lánnyal, reggeli túrát vezettem csendességgel összekapcsolva, landoltam a medencében farmernadrágostul, Zizi, a zebra voltam 3 napig, ajtók nyitója voltam (azaz a szobaellenőrzés főkoordinátora ;), sok-sok játékot levezettem...

2 kedvenc momentumom:

- Egyik esti alkalom után gondoltam megkérem Miriamot, hogy hírdesse a Bartos Andris kolléga Magyarországon már lerágott csont poénját: "Vegyetek fel víz- és tűzálló ruhát az esti játékhoz!". Látnotok kellett volna azt a sok riadt arcot és aztán a kérdések tömkelegét: Az milyen ruha? Most tényleg a tűzzel fogunk játszani? ... :D :D :D

- Eredetileg minden reggel a különböző csapatoknak lett volna csendességtúra, de esett egész héten, kivéve péteken, amikor is én voltam beosztva. Ekkorra már önkéntessé tettük, de még így is egy jó kis csapat gyűlt össze. Az az egy - együtt töltött - óra sok szorosabb kapcsolatot adott, lehetőséget, hogy mai napig is figyelemmel kísérjek és részese legyek életeknek.

Szóval tényleg túlteng bennem a hála, hogy mennyi fiatalt elhozott Isten, mennyi személyes döntést hoztak Mellette és hogy engem is saját határaimon túl vezetett.

Vidámodj velem a képeken:

A készülődés (kartondoboz és festék mindenhol)

A kulcsnő

Az egyik szoba kreatív csoportképe

Upsz... a sócsomag jutott Kirstennek, hogy megedje

Csokis pelus :D

Egy kis klasszikus izommozgató

Lányokat dobáltok a medencébe??? Nesze nektek: tojás!!! :D

Egymásra csúszni jó!!!

További képek:
Gyerektábor 1. (200 kép)
Gyerektábor 2. (68)
Ifitábor 1. (68)
Ifitábor 2. (199)
Ifitábor 3. (125)
Ifitábor 4. (119)
Ifitábor 5. (28)

Túra (18)
(A képeket Jessica Bowen, BIRD ON A WIRE PHOTOGRAPHY készítette.)

Emberek, akikért különösen hálát adok Istennek...

A Page család

"Hálát adok az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek." (Pál - Kol1:3-4)

Ugyanígy gondolok és imádkozom ezért a családért, amely jó magas mércét állított fel abban, ahogy főleg az embereket maguk köré gyűjtik és a lehető legtermészetesebb módon szeretik őket. Szinte mindent megosztanak másokkal, nincs különbség családi tulajdon és szolgálati eszköz között. Nem tökéletesek, mégis példás az életük, ahogy igyekeznek egyre hasonlatosabbak lenni Jézushoz.

Jessica Bowen

Mamma mia! Ki gondolta volna, hogy 3 hét tele lehet annyi nevetéssel, őszinteséggel, vidámsággal, sírással, késő esti órával, vizes ruhával, filmmel, chipszel és csokival, véletlenül magyarul megkezdett mondattal, festéssel, felhőfantáziával és persze utánzott magyar akcentussal... :D Isten olyan bőségesen ad, hogy túlcsordul az ember...

Jess a nyári táborok hivatalos, hivatásos fényképésze volt (lásd gyerektábor és ifitábor #1, #2, #3, #4 és #5). "Laza, mint egy marék zizi." - ahogy én mondanám. Nagyon hálás vagyok érte, ahogy Isten munkálkodott bennem rajta keresztül: lazított rajtam, felidézte bennem a festés örömét, megmutatta, hogyan maradhatok nő a szolgálatban is és egyszerűen barátok lettünk.

Reméljük és imádkozunk, hogy visszajöhessen még Dél-Afrikába, sőt magyar földön is találkozzunk! :)

Hillbrow

Ez egy városrész igazából Johannesburg szivében (A 70-es évek apartheid időszakában egyedül fehérek éltek itt, majd hamarosan különböző etnikumok otthonává vált. A fejlődés és fejlesztés hiánya miatt azonban a jobb módúak elhagyták a városrészt, így mára Afrika különböző országaiból jött feketék vették teljesen uralmuk alá.). Amit nem lehet semmennyi szóval, se képpel visszaadni: a város zenéje (mások szerint zaja), a kosz, rendetlenség mindenhol... és persze az arcok... Hát, a napi imalistámon van.

Az első hónap

Élet Szava események

1. Bibliaklubosok napja - 330 gyerek, 50 felnőtt és önkéntes (október 23.)

Egy nap csak értük, az ő jókedvükért és épülésükre. Óriási megmozdulás volt.
A helyszínt biztosító iskola elhatározta, hogy az Élet Szava Csendességnapló használatát teszi kötelezővé a 140 diákja körében. Dicsőség Istennek, hogy ennyire fontosnak tartják a gyerekek napi lelki kapcsolatát és igyekeznek istenfélő szokásokat kialakítani az életükben.

2. Bibliaklub vezetők napja (november 6.)

Egy családi házban több mint 80 ember. (Zárójelesen említeném meg, hogy John és Christy Page (a WOL Dél-Afrika vezetői) nagyon nagy példák előttem, ahogy a házukat, személyes életterüket megnyitják, megosztják másokkal.) Igyekeztünk bátorítani őket a szolgálatban, megtudni milyen nehézségekkel küszködnek, miben lehetünk a segítségükre. Ennek a napnak rengeteg vicces mozzanata is volt. Csak hogy egyet említsek: szégyent hoztam a magyar oroszlánokra... :D

(Játékvezetés)

3. T-Junction - Fiatalok válaszút előtt (november 13.)

A két legnagyobb nemzeti focicsapat (Orlando Pirates és a Kaizer Chiefs) meccse (kivetítőn) összekötve evangelizációval. Bár tudomásunk szerint nem volt megtérő, a kiscsoportokban volt lehetőségünk bátorítani a már hívőket a keskeny úton haladásra. Nekem kifejezetten nagy ajándák volt ez a nap, mert bár a "csapatom" (Pirates) veszített, sok-sok embert megismerhettem és korcsolyázhattam!!! :)

Gyülekezetek

Még nincs saját gyülekezetem, így egyik lábam itt, a másik ott. Helyettesítek, segítek, ahol éppen szükség van. Így taníthattam vasárnapi suliban tinédzsereket a Cloorkop gyülekezetben, tarthattam bibliaklub leckét a Sandton gyülekezetben, báboztam egy karácsonyi gyerekalkalmon... Rengeteg szolgálati lehetőség van, ahová beállhatnék. Imádkozom, hogy Isten vezessen és adjon bölcsességet, hogy meglássam, hol szeretne használni.


KÉPEK - egy kis bepillantás az itteni élet(em)be (sajnos nem tudok mindenről képek készíteni, mert picit nehéz megélni a pillanatot és még le is fényképezni. :)

1. hét
2. hét
3. hét
4-5. hét
(Timi barátkozik a sushival... :)

A következő bejegyzésben azokról az emberekről írok majd, akiket Isten az életembe adott most és akik... igen, egyre jobban a szívemhez nőnek.

Első imakéréseim

Nagyon köszönöm, hogy hordoztok imádságban!!! Nem is hiszitek, hogy milyen nagy szerepetek van az életemben. Két konkrét imakérést hoznék Elétek, ami komolyan meghatározza a 9 hónapomat.



1. Vezetés

Jo'burg egy óriási város, a tömegközlekedés nagyon gyenge lábakon áll, ezért nagyon fontos, hogy minél hamarabb olyan gyakorlott legyek az autóvezetésben, hogy elindulhassak egyedül és ne ragadjak a lakásban (nagy távolságok vannak, a gyaloglás még csak nem is lehetőség) vagy kelljen mást azzal terhelnem, hogy elvigyen.

Magyarországon nem volt tapasztalatom a vezetésben (csak kocsiösszetörési...), viszont ami ebben nagyon jó, hogy nem olyan nagy kihívás átszokni a másik oldalon való vezetésre. Az a célom, hogy ne menjen úgy le nap, hogy nem gyakorlok és reménység szerint hamarosan már egyedül indulhatok neki a városnak.

2. Gyülekezet

Nem volt semmilyen elképzelésem, hogy milyen gyülekezetbe szeretnék majd járni, ha már itt leszek, de Isten nem késett sokáig, hogy a szívemre helyezzen egyet.

Az első hétvégémet máris egy missziós konferencián töltöttem, szobatársam, Miriam gyülekezetében. Ez egy gazdag gyülekezet, ami a dél-afrikai szokásoktól eltérően nagyon sok misszionáriust támogat (hamarosan a saját misszionárius házaspárját is kiküldheti). Az alkalmakon az ő beszámolóik is elhangzottak. Ekkor hallottam és láttam egy jo'burgi gyülekezet beszámolóját: mivel néznek szembe, milyen áldások és nehézségek kísérik őket. Ez a lelkipásztor mondta - mellesleg, talán maga sem hitte, hogy valakit ezzel megszólít -, hogy segítségre lenne szükségük. Nem (csak) anyagilag, hanem emberszámban (a legégetőbb most: a gyerekeket olvasni tanítani) . Megemlítette egy külső szolgálatukat is, ami egy olyan területen van, ahol sem folyó víz nincs, sem elektromosság, sőt 5 házhoz tartozik egy WC.

(Ez is csak még jobban mutatja számomra is, hogy óriási végletek vannak Jo'burgban. A mi környékünk középosztálybeli és teljesen normális, hogy medence van az udvaron, elektromos vezetékek szolgálják a biztonságot, feketék járnak hetente, hogy a kertet, házat rendben tartsák.)

Kicsit hosszúra sikerül a beszámoló, de lássátok meg, hogy Isten engem kis szöszt, hogy vezet. Meg lenne a kísértés, hogy csak elcseverésszek Nektek itt mindenféléről, de Isten annyira szorongat, amivel el is indítottatok: JÉZUS KELL NEKIK. Soha nem tapasztaltam még ilyen erős hívást (amiért egyébként imádkoztam is sokat, mert hiányoltam magamból).

Szóval nem tudom, hogy Isten megengedi-e, hogy abba a gyülekezetbe járjak és ott szolgáljak, de eddig minden imádságomat megeerősítő igeversek kísértek:

- Biztonsági kérdések: "Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad." Zsolt. 121:3 + "Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést." Péld.13:8

- Ez a gyülekezet teljesen feketékből áll. Isten eszembe juttatta a képet: ahogy ők idejárnak a mi (többnyire fehér) környékünkre, hogy dolgozzanak, úgy menjek én hozzájuk szolgálni, legyek a fehér szolgájuk.

- "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván." Zsid 12:1-3

- "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek." Jn 14:12

- Aztán tegnap kaptam egy e-mailt egy kedves barátomtól, egy prédikációt írt le, mennyire megérintette: "A nagyon jól ismert történetről volt szó, amit annyiszor hallottunk már, hogy Péter vízen járva ment Jézushoz, de teljesen más szemszögből megközelítve. A lényeg, hogy 2 fajta tanítvány van, aki a csónakban marad és aki ki mer lépni a csónakból. A tanítás végigvette, hogy mi a különbség a két fajta tanítvány között." Engem is egyből megütött (újra): ne féljek, lépjek hitben és járjak Jézus nyomdokaiban!!!

Kérlek, hogy imádkozz ezekért!!! Köszönöm!