2011. május 30., hétfő

REMÉNYSÉG EGY ÚJ ÉLETRE

(Az angolul nem értőktől előre is elnézést kérek! A linkek angolul vannak.)

Ez a drámánk promóciós posztere, melyben imára hívunk mindenkit.
Isten a legjobbat készíti és mint mindig, most is jól meglepődtünk, meglepődünk, mennyire "hihetetlen"!!!



Köszönjük!!!

2011. május 24., kedd

Hálaadás/imakérés, hálaadás/imakérés, hálaadás/imakérés...

Ahogy az előző bejegyzésben tábor hegyén tábor volt, most a hálaadások hegyén van sok-sok imakérés. :)

DRÁMA
Május 7-én elkezdődtek a Reménység egy új életre című dráma dél-afrikai próbái!!! Akkora hála van a szívemben, hogy el sem tudom mondani. Őszintén, sokat aggódtam érte, de az első próbát követően le tudtam tenni Isten elé mindent, rádöbbenve, hogy semmivel sem leszünk előrébb az én erőfeszítéseimmel, csak Istenével.

A próbák nagyon jól haladnak: a csapat gyorsan tanul és nem felejt (túl sokat). :) A főszerepek is olyan kezekbe kerülhettek, ahol gondosan ki lesznek munkálva és a lelki háttér is biztosított. Már most kaptunk olyan meghívást, ami másnapra szólt... :) Még nem vagyunk kész, de bátorító, hogy amint összeáll a csapat, csak a képzelet szab majd határokat... :D


Imakérések:
- Anyagi fedezet - több mint 1 millió forintra van szükség, hogy "Nagymama" (a háttér), a különböző kellékek, kosztümök, technikai felszerelések a rendelkezésünkre álljanak.
- Az első előadások helyszíne és időpontja - június 3-a után a hazaindulásomig nem tud egy iskola sem fogadni minket a vizsgaidőszak miatt, ezért jelenleg egy gyülekezeti előadásban és egy zimbabwe missziós útban gondolkodunk - leginkább imádkozunk (főleg az utóbbi plusz anyagi kihívásokkal jár).

De hatalmas Istenünk van, így aztán nemcsak abban hiszünk, hogy minden szükségünket betölti, hanem abban is, hogy az Ő terve (lesz) a legjobb.

TESTI ÉPSÉG
Teljesen egészséges és karcolásmentes vagyok!
De! Volt egy balesetem vasárnap délután. Ahogy visszagondolok lassított felvételben szinte hallom "magam előtt", ahogy az angyalok Istent kérdezik:
- Szent Istenünk! Elkerüljük ezt a balesetet? Akarod, hogy időben észrevegye a veszélyt?
- NEM!!! Ennek meg kell történnie, más terveim vannak vele.

Így aztán saját figyelmetlenségemből megtörtént az ütközet. Nem lett senkinek hála Istennek semmi baja, de a kocsi szerelőnél lesz egy ideig. Tehát nincs kocsi - és itt a lényeg. Vissza kell térnem a taxizáshoz (nem az európai rendszer!), amivel nemcsak egy csomó pénzt spórolunk majd, de emberek között is leszek, hogy hirdethessem az evangéliumot utazás közben (is).

Hogy sejthettem volna ezt előre? Igen... Kezdtem elkényelmesedni... Nemcsak az utazás minőségét illetően, hanem az örömhír megosztásában is - a könnyebb utat választottam... De Isten nem felejtkezik el tervéről az életünkben, hívogat, "jelez" - erre gyere, ne menj arra... :)

A másik nagy értéke a balesetnek: "Az életed a kezemben van, imádj ENGEM teljes szívedből!" - Isten


Hamarosan írok a magyar földi dolgokról: nyári szolgálat, jövőt illető konkrét imakérések, otthoni beszámolók...


Én azt hittem az uno - általam ismert - játékszabályai nemzetköziek... Mivel nem, sikerült bevezetnem Dél-Afrikában néhány új szabályt, amivel a játék sokkal élvezhetőbb! :D

Ilyen cukipofa kutyáink vannak (konkrétan 7 db), amíg el nem viszik őket.

2011. április 26., kedd

Tábor hegyén tábor :)

Áh, nagyon vicces, hogy bár Magyarországon a tábori csapatban szolgáltam, itt mintha jobban kijutott volna a mindenféle táborokból és tábori szervezésekből.
2 hét leforgása alatt 3 táborunk is volt. Elsőként a Grace keresztény általános iskola alsós tagozatát "pihentettük". Ez azért is különleges, mert ahogy a felsősök táborával is, velük is először bízták meg az Élet Szava csapatát, hogy szervezze és bonyolítsa le. (Már szólt az iskola vezetése, hogy jövőre is szeretnék a segítségünket kérni.) Nagyon élveztem személy szerint, bár rengeteg dologgal kellett foglalkoznunk a négy nap alatt... (Még hogy ártatlan angyalkák... :D

"Jónás a halban" jelenetünk :)

Úgy élvezem én a ... tábort! :D

Ebben a táborban már Kyle és John - amerikai gyakornokaink - is bőségesen kivették a részüket. (Nagyon élvezem őket, viccesek, nagyon amerikaik = spontánok és őrültek... :D, a szolgálatot is a lehető legkomolyabban veszik és szeretik a társas játékokat.)

Kyle és John egy jelenetben

A 2. táborunk a Konfliktusokról szólt. A tábor neve BattleZone (Harcvonal). Ez egy évente megrendezett Élet Szava esemény, amelyre már idén is több mint százan jelentkeztek, annak ellenére, hogy egy gyülekezetben aludtunk a földön és 1-1 zuhanyzó volt a lányokra és a fiúkra. :) Mindamellett, hogy nagy kaland volt, nagy hálaadás a sok döntés és odaszánás. Kérlek, imádkozz, hogy ezek a döntések egy életre szóljanak és a szürke hétköznapokban ne halványítsák el!

Konfliktus, konfliktus, konfliktus...

Egy konfliktusjáték: a csirke kézről kézre jár... :)


S.M.A.S.H. azaz "Diákok Istent szolgálva" missziós tábora volt a 3. A Johannesburgtól 3 órányira lévő Welkom városkába mentünk egy hétre, hogy egy helyi gyülekezet mellé állva evangelizáljunk. Házra házra jártunk, hívogattunk, hogy a gyülekezet udvarán délutánonként rendezett játékdömpingen még többen hallhassák a jó hírt. A cél többek között az is volt, hogy a gyülekezeti tagokat tanítsuk, bátorítsuk és felkészítsük a munka további részére. Nagyon különleges hét volt, sok-sok öleléssel, könnyel és tömegnyi
gyerekkel, fiatallal nap, mint nap.

Oh, és magyarul mondtam el a bizonyságtételemet, amit aztán szutura fordítottak egyből. :D Azok az arcok!!! "Milyen nyelven beszél?"

A S.M.A.S.H. csapatunk :)

A kis cukorborsómmal - mekkorákat kacagott! :D

Az egyik dálután "gyümölcsei" - avagy hogyan játszunk, ha egy szót sem értenek angolul... sem magyarul... :D

Hillbrow: gyülekezeti családom


Főleg így az időm lejárta felé közeledve írni róluk - nem túl egyszerű. Hiányozni fognak nagyon.
Ami magyar földön természetes volt, azért itt minden percben hálát adtam/adok.

Távol lenni családtól, barátoktól, akik évek óta ismernek... és belelépni egy új világba, ahol senki nem tudja, hogyan mentett meg Isten, milyen drága szüleim vannak, miért hagytam hátra Európát, mennyi szennyel harcolok a szívemben, hogy nagyon szeretem a csokit...

De ahogy beléptem a Hillbrow Független Baptista Gyülekezetbe, azonnal otthon
éreztem magam. Testvéreket és barátokat kaptam, gondoskodó kezeket és odafigyelő szemeket...
Annyi mindent, hogy már csak emiatt is szeretnék visszajönni, hogy végre adhassak én is...

Furcsa (volt) nagyon segítséget, vendégszeretet elfogadni - főleg misszionáriusként, amikor az ember azt gondolná, én csak adni jöttem. Isten nagyon sok elképzelésemet összetörte a misszióval kapcsolatban - többek között ezt is. De most már örömmel - túl sok gondolkodás nélkül - elfogadom a szeretetet, mert Tőle jön...

A pásztorom, Ruben May egy nagyszerű szolgája Istennek. Nemcsak azért, mert minden igehirdetése tele van erővel, alkalmazással és szeretettel, ami döntésre hív, hanem azért is, mert az egész családjával akkora példák a vendégszeretetben, az Isten útjának követésében, a nehézségekre való reagálásban... Nagyon hálás vagyok értük.

A listát folytathatnám megannyi emberrel, fiatallal, időssel, nővel, férfival, de olyan hosszú a lista, hogy attól tartok, mivel ők az én szívem csücskei, nehéz lenne az én szívemmel látni őket. De azt bizonyosan mondhatom, hogy nagyon szeretve vagyok. :)

Végül néhány pillanatkép:

Péntek esti ifi (játék)

Vasárnapi iskola: Pillangó, ha lehetnék (azaz megfújnám a trombitám... :)

Vasárnapi iskola: a lányaim :)


2011. március 2., szerda

Prioritások


Isten nagyon dolgozik rajtam, minden "kézenfekvőt" felhasznál (még jó, hogy Neki minden kézenfogható). Tapasztaltad már, hogy mindennel arra mutat, hogy egy percet se vesztegess arra, hogy magadra koncentrálsz, hanem teljesen mindeneddel figyelj Rá? Hogy minden pillanatot használj ki a Neki való szolgálatra (nem a teljes idejű szolgálatra gondolok), mert az idő oly rövid és gonosz és nem tudod, hogy mi fog
történni a következő pillanatban? Keresztyén Carpe Diem: ha most (nem ma!) megtehetsz valamit, akkor tedd meg, ne bánd meg később!


1. Hirdesd az Igét...

... a boltban annak az eladónak, aki válni készül, semmi reménye, üldözött és fogalma sincs a következő lépéséről... (ki gondolná, amikor ránéz az ember)

... amikor nagyon úgy érzed, hogy nem akarod, mert akkor (is) Isten valami nagyon különlegeset készít... Taxival utaztam hétfőn vissza Little Falls-ba, nagyon hezitáltam, hogy osszak-e traktátust az utastársaimnak. Isten győzött és olyan bátorításcsomagot adott, ami földig alázott... Egy lelkipásztor utazott mögöttem és egy újjászületett hívő nő ült mellettem: "Ne fáradj bele a jó munkába! Nagyon köszönöm, hogy ezt csinálod!" ...

... a hívők megjobbítására... látom, hogy egyre "szigorúbb" vagyok... egyenesebb... Magamnak is mondom, Neked, is hívő barátom, légy szigorú magaddal - ige szerint-, ne türelmes, mert a
tűzzel játszol... (Tudom, fekete-fehéren hangzik, imádkozom is, hogy ne legyen félreértés ebből.)

2. Isten gondoskodása

Miriam Ritchie
Hogy mennyit adott Isten rajta keresztül!!! Köszönöm!!! 2 év szolgálat után tért vissza február 23-án az Egyesült Államokba. Ő vezetett be a dél-afrikai Élet Szava szolgálat csínjaiba-bínjaiba... :) 4 hónapot éltünk, szolgálatunk, nevettünk, sírtunk, fejlődtünk, tanultunk... együtt. Élete új fejezete előtt áll: imádkozz, kérlek, hogy be tudjon illeszkedni és meglássa Isten vezetését a következő lépésekre nézve!



Anyagiak
Amire nem is számítottam - az első dél-afrikai támogatásom. Ez az, amin teli szájjal mosolygok és csak köszönöm Istennek, hogy sokkal bőségesebben ad, mint ahogy szükségem lenne rá. Egy iskola táborában asszisztáltam: programot szerveztem, tanácsadóskodtam, fényképeztem, úszómesterkedtem, túrát vezettem... és nem utolsó sorban új barátságokat köthettem fiatalokkal.



A következő bejegyzésben bemutatom a gyülekezetem (és az ottani szolgálataim), az új családom! :)

2011. január 26., szerda

Januári forgatag

Egy jó pár 3 hónapos imakérésemet az új év kezdetén Isten megválaszolta (hm... nem is kellett olyan sokat várni):

- Megérkezett a nemzetközi jogosítványom! Nagyon izgatott vagyok miatta, mert 1. több lehetőségem van és 2. végre magabiztos(abb) vezetővé válhatok (mekkora ajándék!).

- Saját gyülekezetem van: a Hillbrow Független Baptista Gyülekezet a város szívében. Múlt vasárnap az egyik kissráccal átmentünk Istentisztelet előtt az utca másik oldalára az árusoktól mogyorót venni. Kérdezi tőlem: tudsz gyorsan futni? Hm... :D Hívtam gyülekezetbe az arusokat és ott helyben imádkoztam értük, mert Isten a rasztás hajúakat is szeretettel várja a házába. Remélem egyszer komolyan fogják venni!

- Még jó pár évvel ezelőtt suttogtam el Istennek, hogy ha jónak látja, akkor használjon emberek életében rendszeres szolgálat által is. Ez most duplán meghallgatott: az ifiben szolgálhatok péntekenként (és terelgethetem a lányokat :) és a vasárnapi iskola fiatal lurkóinak mutathatom be a Biblia gyönyörű igazságait az ő nyelvükön. Őszintén, olyan izgatott vagyok, hogy leírhatatlan... :)

- Az Élet Szavánál pedig amellett hogy az éveleji nagy klubanyagnyomtatás, -lyukasztás, -spirálozás és -csomagolás nagy hullámain kezdünk túllenni, 3 különböző tábor (3 egymást követő hét) szervezése áll előttünk (részemről a program). Most már egészen otthon érzem magam! :D

- Beindult a Tanítványképző Program (4 fiú): ebben nagyon szerves részem van!!! Hetente kétszer én főzöm a vacsorát! :D Az áram most már felment 100 tehénre. Ki ajánl többet? :D A másik új kedvencem, hogy a fiúkat heti rendszerességgel bevezethetem a dráma világába - új képességeket sajátíthatnak el, megtanulunk sok jelenetet és a Reménység egy új életre dráma velük teszi meg első lépéseit.

Mindezek mellett - és ezekkel együtt - a szociális életem is erősödik és egyre több emberrel ismerkedek meg és tartom a kapcsolatot.

Köszönöm, hogy továbbra is olyan sokan mellettem álltok és imádkoztok értem! Nagyon sokat jelent!!!


Ui.: bármennyire is hihetetlen - Johannesburgban idén nyáron nagyon sokat esik (tehát nem süt a nap).

2011. január 4., kedd

NYÁRI TÁBOROK

(Már előre is bocsánat a magyar WOL Élet Szava tábori csapatától!!! :D)

Életem eddigi legjobb hetét töltöttem a WOL Dél-Afrika által szervezett nyári táborban. Nagyon sokat készültünk. Bár a gyerektábor csak 2 éjszaka/3 nap volt és az ifi is csak 5 napos, ugyanúgy meg kellett tervezni és persze csinálni a dekorációt, a napi programokat, beosztásokat, témához kapcsolódó játékokat... (Gyerektábor - szafari, ifi - Piki Tup=helyi szemétgyűjtő cég képe és az igazság nehéz időszakban)

Programos voltam, ami igazából megint csak a mindenest jelentette. :D Nagyon örültem neki, mert így mindenbe belekóstólhattam: részese voltam egy csomó csínytevésnek, úszni tanítottam, az odaszánási tábortűz után beszélgettem egy lánnyal, reggeli túrát vezettem csendességgel összekapcsolva, landoltam a medencében farmernadrágostul, Zizi, a zebra voltam 3 napig, ajtók nyitója voltam (azaz a szobaellenőrzés főkoordinátora ;), sok-sok játékot levezettem...

2 kedvenc momentumom:

- Egyik esti alkalom után gondoltam megkérem Miriamot, hogy hírdesse a Bartos Andris kolléga Magyarországon már lerágott csont poénját: "Vegyetek fel víz- és tűzálló ruhát az esti játékhoz!". Látnotok kellett volna azt a sok riadt arcot és aztán a kérdések tömkelegét: Az milyen ruha? Most tényleg a tűzzel fogunk játszani? ... :D :D :D

- Eredetileg minden reggel a különböző csapatoknak lett volna csendességtúra, de esett egész héten, kivéve péteken, amikor is én voltam beosztva. Ekkorra már önkéntessé tettük, de még így is egy jó kis csapat gyűlt össze. Az az egy - együtt töltött - óra sok szorosabb kapcsolatot adott, lehetőséget, hogy mai napig is figyelemmel kísérjek és részese legyek életeknek.

Szóval tényleg túlteng bennem a hála, hogy mennyi fiatalt elhozott Isten, mennyi személyes döntést hoztak Mellette és hogy engem is saját határaimon túl vezetett.

Vidámodj velem a képeken:

A készülődés (kartondoboz és festék mindenhol)

A kulcsnő

Az egyik szoba kreatív csoportképe

Upsz... a sócsomag jutott Kirstennek, hogy megedje

Csokis pelus :D

Egy kis klasszikus izommozgató

Lányokat dobáltok a medencébe??? Nesze nektek: tojás!!! :D

Egymásra csúszni jó!!!

További képek:
Gyerektábor 1. (200 kép)
Gyerektábor 2. (68)
Ifitábor 1. (68)
Ifitábor 2. (199)
Ifitábor 3. (125)
Ifitábor 4. (119)
Ifitábor 5. (28)
Túra (18)
(A képeket Jessica Bowen, BIRD ON A WIRE PHOTOGRAPHY készítette.)

Emberek, akikért különösen hálát adok Istennek...

A Page család



"Hálát adok az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek." (Pál - Kol1:3-4)

Ugyanígy gondolok és imádkozom ezért a családért, amely jó magas mércét állított fel abban, ahogy főleg az embereket maguk köré gyűjtik és a lehető legtermészetesebb módon szeretik őket. Szinte mindent megosztanak másokkal, nincs különbség családi tulajdon és szolgálati eszköz között. Nem tökéletesek, mégis példás az életük, ahogy igyekeznek egyre hasonlatosabbak lenni Jézushoz.

Jessica Bowen



Mamma mia! Ki gondolta volna, hogy 3 hét tele lehet annyi nevetéssel, őszinteséggel, vidámsággal, sírással, késő esti órával, vizes ruhával, filmmel, chipszel és csokival, véletlenül magyarul megkezdett mondattal, festéssel, felhőfantáziával és persze utánzott magyar akcentussal... :D Isten olyan bőségesen ad, hogy túlcsordul az ember...

Jess a nyári táborok hivatalos, hivatásos fényképésze volt (lásd gyerektábor és ifitábor #1, #2, #3, #4 és #5). "Laza, mint egy marék zizi." - ahogy én mondanám. Nagyon hálás vagyok érte, ahogy Isten munkálkodott bennem rajta keresztül: lazított rajtam, felidézte bennem a festés örömét, megmutatta, hogyan maradhatok nő a szolgálatban is és egyszerűen barátok lettünk.

Reméljük és imádkozunk, hogy visszajöhessen még Dél-Afrikába, sőt magyar földön is találkozzunk! :)

Hillbrow


Ez egy városrész igazából Johannesburg szivében (A 70-es évek apartheid időszakában egyedül fehérek éltek itt, majd hamarosan különböző etnikumok otthonává vált. A fejlődés és fejlesztés hiánya miatt azonban a jobb módúak elhagyták a városrészt, így mára Afrika különböző országaiból jött feketék vették teljesen uralmuk alá.). Amit nem lehet semmennyi szóval, se képpel visszaadni: a város zenéje (mások szerint zaja), a kosz, rendetlenség mindenhol... és persze az arcok... Hát, a napi imalistámon van.